Politika és média kölcsönösen egymásra utalt helyzetében borította fel az egyensúlyban lévőnek látszó állapotot az Index tudósítása
Politika és média kölcsönösen egymásra utalt helyzetében borította fel az egyensúlyban lévőnek látszó állapotot az Index tudósítása. Az eset rávilágított arra, hogy a sajtótetikai normák áldozatául eshetnek a politikai vitáknak: az újságíró vitatott információszerzése politikai állásfoglalásokat váltott ki. A politikusnak alapvető szükséglete, hogy képes legyen megjelenni a médiában, ugyanakkor csak azokat az információkat szeretné nyilvánosságra hozni, melyek a saját érdekét szolgálják.. Az újságíró számára ugyanakkor pontosan azok az információk érdekesek, amelyeket a politikus eltitkolni igyekszik, mert ezek nyilvánosságra hozatalával növeli szakmai hitelességét. Politika és média viszonyát a kölcsönös egymásrautaltságon túl az is jellemzi, hogy a politikus igyekszik olyan eseményeket létrehozni, melyek számíthatnak a média érdeklődésére. Az érdeklődés felkeltésének eszközei például: látványelemek felhasználása, tömegek megmozgatása, utcai akciók. Ugyanakkor a képi eszközök visszaüthetnek, ha nem állnak összhangban az elhangzott szavakkal, vagyis hiteltelenné tehetik a politikus fellépését.
HÍR: 2004. április 9-én az Index internetes hírportál beszámolót tett közé az MSZP kampánygyűléséről. Az Index szerint munkatársuk inkognitóban részt vett a Ron Werber kampánytanácsadó vezette, szocialista kampányaktivistáknak tartott, zártkörű "Csapatjáték" című értekezleten. Az írás szerint Werber az aktivisták előtt kijelentette: "ez a választás lehetőséget nyújt arra, hogy ne úgy legyen két nagy párt Magyarországon, hogy van egy szocialista és van egy fasiszta". A tanácsadó úgy vélte, hogy jelenleg a Fidesz-MPSZ szinte minden területen jobb az MSZP-nél. Werber szerint "a június 13-i európai parlamenti választás napján a cél a 2002-es MSZP-s szavazók hatvan-hetven százalékának mozgósítása, mert azzal már győzni lehet, és ez az Orbán-éra végének a kezdetét jelentené". Az internetes cikk szerint Werber úgy vélte, hogy a "háborút" az MSZP már áprilisban megindítja ("két héten belül visszamegyünk az utcára"). Az Index szerint Tóbiás József, az MSZP pártigazgatója a következőket mondta a gyűlésen a kezdődő választási kampányról: "Ezen a meccsen fair play díjat nem osztanak, nem érdekelnek a kampány során az etikai és a választási kódexek, de az ellenfél egyéni szabadságjogait tiszteljük. Évek óta a legsötétebb pr-módszereket alkalmazzák ellenfeleik lejáratására, idős embereket félemlítettek meg hazug propagandájukkal, hazugságokkal teli névtelen szórólapot terjesztettek, 2002-ben az összes létező szabályt áthágták". Tóbiás beszédét így folytatta: "Ma csak katonák vannak, és nem lehet a szobából választást nyerni, ezért ki kell menni a piacokra, az utcákra, a terekre [...]". Kovács László az MSZP győzelmét jósolta a rendezvényen, és kijelentette: "beszélni kell az embereknek a párt által képviselt értékrendről, valamint az ígéretekről, amelyeket a Kormány teljesített, vagy teljesíteni fog a ciklus végéig". A cikk megjelenése után, április 10-én Kovács László azt nyilatkozta: a sajtóetikával ellentétesnek tartja, hogy az Index inkognitóban küldte el egyik munkatársát a megbeszélésre. Nehezményezte, hogy az internetes hírújság tendenciózusan kiragadva idéz mondatokat, amelyek félreértelmezésre adnak okot.
ELEMZÉS: Az MSZP megindította európai parlamenti kampányát, ám a nagyobbik kormánypárt négyes hátránnyal indul fő riválisával, a Fidesszel szemben. A Fidesz Szövetségi Gyűlését tekinthetjük egyfajta kampányindítónak, amellyel sikerült megelőznie az MSZP-t, és az EP-választás napirendjét az általa kívánt irányban tematizálni a nemzeti petícióval. Az MSZP ugyanakkor nemcsak lemaradt, és lépéshátrányban van ebből a szempontból, hanem még a kampányindítóját is védekező pozícióból kell indítania. A védekezés során tisztázniuk kell magukat azon vád alól, hogy az EP-választáson "háborút indítanak az emberek biztonságérzete ellen" (Pokorni Zoltán) és, hogy "le akarják rohanni az embereket" (Ron Werber). A harmadik hátrány, hogy az MSZP kampányát olyan ember (is) vezeti, akinek megítélése nagyon különböző a választók körében. Azzal, hogy a szocialisták tanácsadója ismét politikai támadások kereszttüzébe került, "Werber" ismét hívószóvá vált, amellyel az MSZP konfliktusos jellegű kampányfelfogását lehet hangsúlyozni, ellensúlyozva ezzel a Medgyessy Péter miniszterelnök által meghirdetett "nemzeti megbékélés, kiegyezés" politikáját. Werber már nem csupán a tanácsadó szerepét tölti be, neve eszköz, amely által az ellenzék megfogalmazhatja üzenetét az MSZP-vel kapcsolatban. Ron Werber olyan szimbólum, mint a "Bokros-csomag", amely anélkül vált hatékony politikai kommunikációs eszközzé, hogy valódi tartalmával tisztában lenne a választók többsége. A negyedik hátrány, hogy az MSZP továbbra sem kommunikál egységesen. Az MSZP a "vitatkozó párt" szerepével a párton belüli demokrácia minőségét próbálja demonstrálni, csökkenő népszerűsége mellett azonban ez nem látszik hatásos érvnek. Horn Gyula kampánygyűléstől való elhatárolódása, majd másnapi visszakozása is ennek a stratégiának, illetve felfogásnak a hátulütőit jelzi.
Negatív kampány a politikában
Magyarországon a választások előtt a kampány hangneméről szóló vita a kampány témájává vált. A konfliktusos pártverseny következménye és természetes eleme a negatív kampány. Ez ugyanúgy a nyugati demokráciák politikai kultúrájának tartozéka, mint a parlamenti bekiabálások és az utcai politizálás. Mind az MSZP kampánygyűléséről kitudódottakból, mind az ellenzéki reagálásokból arra következtethetünk, hogy a negatív kampány markáns részét képezi majd az EP-választási kampánynak. A "háború" metaforája mindennapos a politikában, és most is előkerült. A politikai ellenfél háborúzó katonaként való leírása során az ellenfél veszélyessé, a társadalmi békét felforgató szereplővé válik. Ezt a hatásmechanizmust alkalmazta Rogán Antal is, amikor a hippi-mozgalmak pacifista jelszavát ("Szeretkezz, ne háborúzz!") "Kormányozz, ne háborúzz!"-ra változtatta. Rogán fellépésének balsikere viszont, hogy a képi világ nem tudott összhangba kerülni a szavakkal. Rogán Antal és csapata által megjelenített "Kormányozz, ne háborúzz!" üzenetét felülírta, hiteltelenítette a Tóbiás és Rogán barátságos hangulatú beszélgetése. Pokorni Zoltán nyilatkozatában (az MSZP "hadat üzent a nyugodt mérlegelésen alapuló demokratikus választásnak, a magyar emberek biztonságérzetének") a "háborúzó kormány" üzenetét a már eddig is folyamatosan hangoztatott "bizonytalanság uralkodik az országban" üzenetével kapcsolta össze. Az eset tanulságul szolgál a szavak és a képek egymáshoz való viszonyának problémájára. Hiába demonstrálja ugyanis a Fidesz, hogy az MSZP háborút indított, ha eközben hajlandó jó hangulatú beszélgetést folytatni az "ellenséggel". A sokkal közvetlenebb hatású képek felülírják a szavak, éles konfliktust felmutató tartalmát, ezzel azonban a háború indításának vádja válik kétségessé, és nehezebben hihetővé a váalsztók szemében.
Az utcai politizálás
Az események az "utcai politizálás" EP-kampányban való markáns megjelenésének lehetőségét vetítik előre. Ugyanakkor az "utcai politizálás" Magyarországon negatív kontextusban jelenik meg. Az "utcai politizálás" legfőbb előnye a pártok számára, hogy a választókat közvetlenül el lehet vele érni, a média nélkül is. Ugyanakkor egy ilyen akció látványos médiaesemény, amely bizton számíthat a sajtóban való megjelenésre. A pártok belátták, hogy az utcai politizálás mediatizált formája remek eszköz akár a politikai napirend meghatározására is. Az utcai marketing eszközök, a "vásári politika" az ingadozó szavazók megnyerésére is alkalmas lehet. A közelmúltban a német és olasz szakszervezetek részéről láttunk erre példát. Az "utcai politizálás" többféle formát is ölthet. Lehet a választókat közvetlenül felkereső kampány, egyirányú tömeggyűlés (ahol kizárólagos esemény a szónok, a vezér közlése), és lehet interaktív tömeggyűlés (pl. aláírásgyűjtés, petíció elindítása). Az utóbbi években sokszor az utca volt a hazai politika helyszíne, de a pártok nem a választók közvetlen elérése miatt, hanem a médiába való bekerülés érdekében fordultak ehhez az eszközhöz (az Orbán-kormány idején az SZDSZ által elkezdett "Tetthely" című sorozat, az MSZP 2003-as szórólap-kampánya, a Gyurcsány-ügy kapcsán a Fidesz Balatonban tartott sajtótájékoztatója, vagy a közelmúltban az MDF "EU-kisokost" osztogató akciója Budapest belvárosában).
Média és politika
Az MSZP kampánytanácskozása körül kialakult viták felvetik média és politika viszonyát is. Az újságíró és a politikus ugyanabban a játékban vesz részt. Érdekeik alapesetben szembeállítják őket egymással, mégis szükségük van egymásra. A politikus csak a médiában tudja megjeleníteni magát és üzeneteit, az újságírónak pedig szüksége van azokra az ügyekre, botrányokra, melyeket a politikusok "szállítanak" neki. A feleknek tehát szükségük van egymásra, ugyanakkor a rendszerváltás óta tisztázatlan elkötelezettségek bizonytalanságot teremtenek a függetlenségüket elvileg óvni köteles médiumok körül. Magyarországon az újságok nem értékelvűen működnek, hanem pártelvűen. Nyugat-Európában a lapok nyíltan felvállalják az általuk képviselt értékeket, sőt sok esetben jobban ragaszkodnak az elvekhez, mint a pártok. Így azonban egy konzervatív lap sokkal élesebben is bírálhat egy konzervatív pártot, ezzel pedig növekszik a sajtó hitelessége. Magyarországon ugyanakkor egy-egy médium számára egzisztenciális kérdést is jelent, hogy az általa támogatott politikai erő milyen eredményt ér el a választásokon, mert egy esetleges győzelem a későbbiekben állami hirdetéseket, exkluzív információkat jelenthet.
