„A kétharmados felhatalmazás sem jogosít fel senkit a jogállam leépítésére”, „újabb támadás a jogállam ellen”, „a jogállam ott kezdődik, hogy az ellenfél nem elpusztítandó ellenség” – ezek az idézetek nem a parlementből kiesett DK-tól vagy a Momentumtól származnak, hanem a Fidesz politikusai visszhangozzák, többek között Sulyok Tamás államfő védelmében. Ez ugyanaz a Fidesz, amely az elmúlt 16 évben számtalanszor hangoztatta, hogy a jogállam eszméje egy „liberális ideológiai fegyver”, egy „politikai furkósbot a brüsszeli bürokrácia kezében”.
Ahogy keddi elemzésünkben is utaltunk rá, a Fidesz nem csak a jogállamiság értelmezésében hajtott végre szerepcserét, és bújt egykori ellenzéke bőrébe.
- Orbán Viktor először petíciót indított Sulyok Tamás mellett, amit néhány nap után el is engedett. A Fidesz politikusai és véleményformálói alig propagálták az aláírásgyűjtést.
- A párt holdudvara vérszegény tüntetéseket szervez, amelyeken politikusok csak elvétve szólalnak fel, kézzelfogható, átélhető politikai cél megfogalmazására pedig nem képesek.
- A Fidesz frakciója alárendelt, tehetetlen pozícióban van az Országgyűlésben, a pofozóbáb szerepét töltik be – hasonlóan az elmúlt 16 év ellenzéki pártjaihoz.
- A Fidesznek nincs sem egységes politikai iránya, sem határozott vezetése. Orbán Viktor alig szólal meg, igyekszik a háttérbe húzódni, de imázsa még így is rohamosan közelít az egykori Gyurcsány-karakterhez, amelyet sem kiköpni, sem lenyelni nem tud a saját oldala.
- A párt kommunikációja szétesett, nyoma sincs a központilag irányított, következetesen sulykolt üzeneteknek. A tehetetlenségi erő valamennyire még hajtja a Fidesz gépezetét, de az innovációnak nincs jele, a frusztrációnak annál inkább.
(Fotó: Bankó Gábor/444)
