V4: 2019 a fontos döntések éve az Európai Unióban című projekt keretében készült kollaboratív elemzés
Az uniós tagállamok nem támogatták az Európai Bizottság (EB) digitális adórendszert felállító javaslatát, ami alapján megadóztathatók lennének az olyan internetes nagyvállalatok, mint a Google vagy a Facebook. A patthelyzet feloldása érdekében az Unió végrehajtó szerve kérvényezte, hogy adóügyekben a tagállamok térjenek át minősített többségi döntéshozatalra, amit a V4-országok egyértelműen elutasítottak. A visegrádi kormányok most saját nemzeti digitális adójavaslataik elfogadásával próbálkozhatnak.
V4: 2019 a fontos döntések éve az Európai Unióban című projekt keretében készült kollaboratív elemzés.
Szerzők: Maros Koren, Lukas Hendrych, Zgut Edit, Michal Strzalkowski
A legutóbbi, Szlovákiában tartott Tátrai Csúcstalálkozón a V4 pénzügyminiszterei aláírtak egy közös nyilatkozatot, miszerint a négy ország támogatja az EU digitális adójának 2018 végéig történő bevezetését. A szöveg szerint a miniszterek a digitalizációt „a legfontosabb gazdasági fejlemények egyikének” tartják „az ipari forradalom óta”. Kiemelték, hogy a digitális gazdaság megadóztatása „még nem tükrözi teljesen a technológia fejlődésével járó előnyöket”. Mind a négy miniszter támogatja egy átmeneti digitális adó kidolgozását „anélkül, hogy az kihatással lenne az irányelv végső szövegére.”
A nyilatkozat az EB digitális szolgáltatások adójáról szóló (DST) 2018. márciusi javaslatára utalt. A javaslat – amit a tagállamok többhavi vitája előzött meg – növelné a jelenlegi uniós szabályok szerint adózatlan digitális szolgáltatásokra nehezedő közterheket. A technológiai óriásoknak, mint a Facebook, a Google vagy az Apple három százalékos adót kellene fizetniük a bevételeik után ott, ahol azok keletkeznek, amennyiben az adott cég összes bevétele eléri a 750 millió, az európai bevételei pedig az 50 millió eurót. A jelenlegi európai szabályzás szerint ott fizetnek adót, ahol a céget bejegyezték, ami hagyományosan alacsony vagy nulla társasági adót kivető országokat takar.
Bár a legtöbb uniós kormány egyetért abban, hogy az adótörvényeket meg kellene változtatni, nem sikerült egyezségre jutniuk a DST-ről, mivel az alacsony adókulcsokkal rendelkező kisebb tagállamok mindvégig ellenezték a reformot. Szintén sikertelenek voltak a francia-német kompromisszumként felvetett megoldásról folytatott tárgyalások; utóbbi csak a digitális hirdetésekre (digitális hirdetési adó, DAT) terjesztette volna ki az adó hatályát. Bármilyen uniós szintű adórendelkezés elfogadásához egyhangú döntés szükséges.
Könnyű feladat lehetne
A V4 tagállamok közül a digitális gazdaság megadóztatása Csehországban vált a legforróbb témakörré. A hivatalban levő cseh kormány egyik kiemelt prioritása a hatékony adóbeszedés, így az online platformok megadóztatása is hosszú ideje a tárgyalóasztalon van. A csehek is támogatták a Bizottság javaslatát a Tanácsban. „A Cseh Köztársaság egy általános megközelítést javasolt a DST irányelv javaslattal kapcsolatban, de ezt az ECOFIN elutasította. Mindenesetre szerintünk a legjobb megoldás egy az OECD szintjén megtárgyalt hosszú távú megoldás lenne” – jelentette ki a cseh pénzügyminisztérium.
A cseh iparkamara munkatársa, Vladimir Stipek elmondta, a kormánnyal ellentétben a kamara a kezdetektől fogva nem támogatta a Bizottság javaslatát. „Az eredeti vázlatot nem írták meg jól, ezért nem támogattuk. Volt benne olyan kitétel, ami az európai cégek kettős adóztatásához vezetett volna. Mi mindig kiemeljük az átláthatóság és a személyes adatok ellenőrzésének fontosságát is” – mondta Stipek, hozzátéve, hogy a kamara szintén egy OECD-szintű megoldást pártol.
Szlovákia már a folyamat elejétől kezdve támogatta az uniós digitális adóreformot. Pozsony egy átmeneti megoldás bevezetését javasolta, hacsak „nem találunk egy ambiciózus, ideális és globális megoldást a digitális adóztatás problémájára” – írta a szlovák pénzügyminisztérium. „Támogatjuk a digitális szolgáltatási adó bevezetését, és a kompromisszumkötés érdekében támogattuk a digitális hirdetési adó bevezetését is”.
A legerősebb ellenzéki párt (SaS) vezetője, Richard Sulík viszont számos kockázatot lát a DST bevezetésével kapcsolatban. „A társasági adóalap harmonizációjára van szükség hozzá, ami kinyitná a lehetőséget a Közös Konszolidált Adóalap (CCTB) bevezetéséhez. Ezt én a ’szalámi-taktika’ újabb megnyilvánulásának tartom, ami az adórendszerek harmonizálásához vezetne, ezért én a javaslat ellen vagyok” – teszi hozzá Sulík.
Az EU digitális adója a 2018. áprilisi varsói lengyel-szlovák csúcstalálkozó napirendjén is szerepelt. Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök ekkor kifejtette, hogy ő – más tagállamokkal együtt – a digitális adó bevezetése mellett áll. A két kormányfő egyetértett abban, hogy sok olyan vállalat van, amely az EU egyik tagállamában működik, de egy másik, a legalacsonyabb társasági adókulcsot kínáló országban fizet közterheket.
„A gazdasági aktivitás a digitális térben folyik, szinte valódi pénz nélkül, így könnyű befolyásolni, hol képződnek a profitok és a bevételek” – mondta Peter Pellegrini szlovák miniszterelnök. Hozzátette, hogy „ezért nagyon nehéz” rákényszeríteni a technológiai óriásvállalatokat arra, hogy befizessék a jogos közterheiket ott, ahol a bevételeik képződnek.
Morawiecki szerint Lengyelország, Franciaország és Németország voltak azok az országok, akik felvetették egy közös digitális adó lehetőségét az Európai Tanácsban. Általánosságban azonban a DST nem forró politikai téma Lengyelországban; eddig főképp a szakértőkre korlátozódott a vita. Morawiecki miniszterelnök szavai csak a politikai szintű párbeszéd kezdetét jelölték.
Lengyelország – ahogy a pénzügyminisztérium adóosztályának igazgatóhelyettese, Filip Majdowski megerősítette – jelenleg tárgyal a DST bevezetéséről az EU és az OECD szintjén is. Majdowski rámutatott, hogy több csapdát is el kell majd kerülniük: a dupla adóztatást és olyan kiskapukat, amelyek lehetőséget teremtenének a cégeknek a pénz leányvállalatok közötti utaztatására, hogy elkerülhessék az adóztatást.
Ugyanakkor Magdalena Piech, az Allegro.pl szabályozási szakértője és az Európai Techszövetség elnöke – mindkettő európai digitális vállalatokat tömörítő csoport –, felhívta a figyelmet arra, hogy a fair adóztatásnak az új pénzügyi terhek bevezetésekor vezérelvnek kell lennie. Például az olyan bevételek, amelyek után már be kell fizetni a társasági adót, ne legyenek kitéve kettős adóztatásnak.
Bár Varga Mihály magyar pénzügyminiszter is aláírta a Bizottság javaslatát támogató V4-es közös nyilatkozatot, belpolitikai síkon nem egészen ugyanezt a hozzáállást mutatta. Varga szerint a digitális nagyvállalatok megadóztatása csak globális összefogással oldható meg, ennek megteremtéséig azonban Magyarország átmeneti intézkedéseket tart szükségesnek. A digitális szolgáltatások reklámadójáról szóló uniós elnökségi javaslat a pénzügyi tárca szerint rövid távú megoldásként lendületet adhat az OECD vonalán zajló szakmai párbeszédnek.
A V4 a saját feje után megy
Mivel egyik digitális adójavaslat sem kapott egyhangú támogatást az EU pénzügyminiszterei között, több tagállam is a saját megoldásán dolgozik az internetes óriáscégek megadóztatása érdekében. Hasonlóan gondolkodnak a visegrádi államok is.
Szlovákia lett az egyik első EU tagállam, amely megadóztatta a digitális gazdaságot. 2017-ben a kormány átalakította az adójogszabályokat, hogy javítsa a külföldi szállás- és utazássegítő digitális platformok adóinak begyűjtését. Az új jogszabály kötelezte az AirBnB-t, az Ubert és a Booking.comot, hogy állandó fiókot hozzanak létre az országban és fizessék be a 21 százalékos társasági adót. A kormány alapvető célja volt biztosítani, hogy a helyi, az adóit megfizető vállalkozások ne szenvedjenek hátrányt azokkal szemben, akik szándékosan alacsony adójú országokba talicskázzák profitjukat.
A pénzügyminisztérium röviddel az adó bevezetése után bejelentette, hogy a következő lépésben a nagy digitális vállaltokra szeretne összpontosítani. Szlovákia azonban inkább egy uniós szintű megállapodás megkötésére koncentrált és azóta nem nyújtott be új törvénytervezetet a témában. Arra a kérdésre, hogy a tanácsi megállapodás sikertelenségének tükrében dolgozik-e saját megoldáson, a pénzügyminisztérium azt válaszolta, hogy „vizsgálja egy ilyen adó lehetőségét, beleértve egy esetleges jövőbeli bevezetés hatásait”.
Andrej Danko, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke a közelmúltban rárepült a témára. Március elején Danko bejelentette, hogy el kívánja törölni a Szlovák Közrádió és Televízió (RTVS) havidíját. A kieső pénz egyensúlyozását a politikus a francia kormány terveihez hasonló nemzeti digitális adó kivetésével oldaná meg.
„Beszélnünk kell arról, hogy adóztassuk meg a keresőmotorokat és a közösségi médiát” – mondta Danko a Szlovák Állami Hírügynökségnek (TASR).
Ivan Stefanec (KDH, EPP) EP-képviselő az új adók kivetése ellen foglal állást. Mindennek ellenére „el tudja képzelni” egy olyan mechanizmus felállítását, amely helyettesítené a digitális vállalatokra kivetett adó tervezetét. „A megoldás azonban nem lehet hatással a költségvetésre, és nem növelheti a bürokráciát” – mondta Stefanec.
A Tanács sikertelensége után a Cseh Köztársaság szintén a maga megoldását keresi. „Intenzíven vizsgáljuk a digitális adózás bevezetésének lehetőségét nemzeti szinten. A következő lépés a kormánykoalíció döntése lesz” – mondta a pénzügyminisztérium. Ugyanakkor egyelőre még nincs konkrét törvényjavaslat.
Van egy másik erős hang, amely a digitális adó kivetését támogatja Csehországban. Meglepő módon ez a Seznam.cz online platform és internetes keresőmotor, ami a cseh piacon a Google-lel versenyez. Az ok tisztán érthető: a Seznam.cz cseh székhellyel rendelkezik, a Google nem.
„Úgy gondoljuk, nem fenntartható, hogy az ugyanazon ágazatban tevékenykedő cégek ennyire különböző adókat fizessenek be” – mondta Vera Pruchová, a Seznam.cz alkalmazottja. „Majdnem 24 millió eurót fizettünk áfában 2017-ben. A szupranacionális digitális vállalatok viszont mindössze párezer eurót fizetnek a cseh kasszába” – teszi hozzá Pruchová. Szerinte elfogadhatatlan, hogy az adóelőnyök és egyenlőtlenségek csökkentik a versenyt és hátrányba kényszerítik az európai vállalatokat.
Mikulás Peksa, az ellenzéki kalózpárt alelnöke egyetért. „Ha fejleszteni szeretnénk a gazdaságunk, fair helyzetet kell teremteni vállalataink és a szupranacionális óriások között” – emeli ki. Úgy látja, racionális megadóztatni az erős piaci pozícióval bíró vállalatokat, és fontos védeni az innovatív startupokat és kkv-ket.
Az iparkamara osztja ezt a nézetet. „A közelmúltbeli megbeszélések és javaslatok arra mutatnak, hogy a minimális forgalmi limitek olyan magasak lennének, hogy lehetséges, a cseh vállalatok nem is válnak érintetté.”
Magyarországon a 2014-ben bevezetett, és azóta módosított reklámadó teremtett különleges helyzetet, ami alapján reklámadót kell fizetni a túlnyomórészt magyar nyelvű internetes oldalon közzétett reklámokból származó árbevétel után. A Google vagy a Facebook azonban nem adózó hirdetési platformként komoly versenyelőnyre tesz szert az ágazat hagyományos szereplőivel szemben is. Gyükeri Mercédesz, a HVG gazdasági újságírója a megoldást nem a kiterjesztésre irányuló magyar kormányzati intézkedésekben, hanem a reklámadó megszüntetésében látja, mivel az államháztartás helyzetét alapvetően nem befolyásoló adónemről van szó.
Míg korábban a kkv-k számára alacsonyabb társaságiadó-kulcs volt érvényben bizonyos adóalap alatt, ezt a megkülönböztetést megszüntette a kormány, és ma már minden szereplőt alacsonyabb, 9 százalékos adó terhel. „Magyarországot az elmúlt években az egyedi megállapodások rendszere, és az alacsony adókulcs is adóparadicsommá változtatta, így nem véletlen, hogy a LuxLeaks-botrány kapcsán olyan ismert cégek holdingjai bukkantak fel a magyarországi adóilletékességgel rendelkező országok között, mint a Walt Disney vagy a Walmart” – hangsúlyozta Gyükeri.
Február végén Jaroslaw Kaczynski, a lengyel kormányzó Jog és Igazság (PiS/ECR) vezetője bejelentett egy ötpontos társadalompolitikai javaslatcsomagot. Az úgynevezett „Kaczynski ötök” ára körülbelül 10 milliárd euró.
Mikor március elején Mateusz Morawiecki miniszterelnök megpróbálta elmagyarázni, miből finanszíroznák ezeket a programokat, többek között a digitális óriások adóztatására mutatott rá. Szerinte az új adó körülbelül évi 234 millió eurót hozna az államkasszának és a legnagyobb Lengyelországban működő és profitot generáló digitális vállalatokat érintené.
A lengyel kormány azonban nem tett közzé semmilyen részletes beszámolót egy ilyen adó bevezetéséről, ahogy arról sem, hogy készül-e ilyen törvény. Varsó hivatalosan még mindig résztvevője az uniós és az OECD-szintű tárgyalásoknak. „Az egyoldalú megoldásokra tekintettel a pénzügyminisztérium jelenleg vizsgálja a meglevő és a készülő szabályzásokat más országokban. Még mindig keressük a megoldást európai szinten és igyekszünk egyezségre jutni minden tagállammal” – mondta a pénzügyminisztérium szóvivője. A Dziennik Gazeta Prawna lengyel napilap pénzügyminisztériumi forrásokra hivatkozva azt írta, Morawiecki bejelentése meglepte a témával foglalkozó bürokratákat, aki a számokat nem egyeztette a minisztériummal. A pénzügyminisztérium Morawiecki kijelentésével ellentétben leginkább a digitális szolgáltatási adó bevezetését vizsgálja, amit kereskedelmi közvetítőkre vagy online hirdetésekre vetnének ki.
A V4 nem akarja feladni pénzügyi szuverenitásának egy nagyobb szeletét
Az uniós digitális adóreform tárgyalásának lassúsága miatt szélesebb körű vita kezdődött az EU adópolitikájával kapcsolatos döntéshozásról. Jean-Claude Juncker EB-elnök volt az, aki uniós helyzetértékelő beszédében felvetette, hogy egyes adóügyekről minősített többséggel kellene dönteni. Januárban a Bizottság közzétett egy négy lépésből álló tervet a tagállamok adóügyi vétójának felszámolására.
A javaslat támogatottságának megalapozása érdekében a Bizottság rámutatott, hogy egyes tagállamok fontos adójavaslatokat használnak fel teljesen más ügyekkel kapcsolatos alkudozásra. Ezt a megoldást választotta Andrej Babis cseh miniszterelnök, aki egy az e-könyvek áfáját megvágó tervezetet blokkolta, hogy elfogadtassa a többi tagállammal az ő úgynevezett uniós fordított áfafizetési mechanizmusát.
A cseh miniszterelnök azt mondja, nem fogja elfogadni a minősített többségi döntéshozatal (QMV) bevezetését az adózás területén „amíg ő a miniszterelnök”. „Ezen a területen egyértelműen az egyhangúságot támogatjuk. A QMV bevezetése gyengítené a kisebb tagállamokat” – írta a cseh pénzügyminisztérium.
Bár a visegrádi országok hivatalosan támogatják a szakmai párbeszédet a DST-javaslatról, úgy látják, fontos elv, hogy a tagállamok digitális adóval azonos vagy hasonló adónem működtetésére vonatkozó szuverenitása ne sérüljön.
Orbán Viktor kormánya tehát egyszerre igyekszik világossá tenni, hogy érdekében áll megadóztatni a digitális cégeket és elzárkózni az erre irányuló uniós kezdeményezésektől.
Mindez korántsem meglepő annak tükrében, hogy a magyar kormány foggal-körömmel ragaszkodik a szuverenitásához, Orbán pedig korábban többször is leszögezte, hogy bármilyen adóharmonizációt ellentétesnek tart az ország érdekeivel. Gyükeri Mercédesz szerint a közösségi szabályozás kapcsán a kormány nagyobbnak látja a vesztenivalót, mint a potenciális nyereséget. „Ha ezen az adóterületen engednek, az további utat nyithat az adórendszerek harmonizációja felé” – mondta a Political Capitalnek Gyükeri.
Szerinte a magyar kormány a külföldi befektetőkért folyó harc egyik fontos eszközeként tekint az adószuverenitására, ami azonban éppen a digitális cégek esetén üthet vissza. A szóban forgó vállalatok ugyanis semmilyen termelő tevékenységgel nem kompenzálják az államkassza kieső bevételeit, és nem bizonyítják társadalmi hasznosságukat sem.
A Bizottság Szlovákia támogatására sem számíthat, amit a szlovák pénzügyminisztérium is megerősített az EurActiv Slovakiának. Ez jelenleg a meghatározó álláspont a szlovák politikai szereplők között.
Richard Sulík egyetért, hogy a vétó fontos politikai eszköz a kisebb EU-tagállamok kezében, hogy érvényt szerezzenek érdekeiknek, ezért támogatja, hogy az egyhangú döntéshozást minden területen fenntartsák. „Másképp Szlovákia az adórendszere jövőjét a szlovák kormányok kezéből Brüsszelébe tenné át” – figyelmeztetett a politikus.
A cikk angol nyelven a Visegrad.info-n olvasható. A projekt keretében publikált eddigi elemzések pedig itt olvashatók.
